Mostar és környéke mindig tartogat számomra új és újabb pillanatokat! Ez így történt azon a szeptemberi napon is amikor valaki mutatott Nekem egy képet, és azt mondta ide szeretnék elmenni:

A képen vízesést láttam.

Már itt élek egy ideje, azonban picit meglepődve néztem a képet, és elkezdtem információt keresni erről a kép által igen csodálatosnak látott vízesésről. Különböző fórumokon, ismerősöktől érdeklődtem, de volt hogy mostari lakosok is vonogatták a vállukat, hogy passz, ők csak a Kravica vízesést ismerik itt a közelben( Kravicáról már tettem említést ). Szeretem a kihívást, szeretem az új dolgok felfedezését! Volt az információm között egy falucska, tudtam és éreztem, hogy a falu közelében , mellett megfogom találni ezt a mesés vízesést. /sok helyen a faluról is alig hallottak, hiszen egy nagyon kis pici létszámú falut képzeljünk el./ 30 km megtétele után, elbizonytalanodtam, se tábla, semmi jelzés, nemhogy a vízesésről , de még a faluról se volt útbaigazításos tábla. 2 embert megkérdezése után kezdtem feladni, mert nem tudták hol van, aztán láttam egy 3. embert aki végre határozottan útba igazított. Mikor beértem a falucskába, bementem egy kis kávézós falubeli kocsmába. Hihetetlen mód kedves volt a pincérlány és a vendégek, persze egyből kiszúrták, hogy nem falubeli vagyok:D Csodálatos , meghitt békés hangulat volt a faluban. Miután megittam a kávém, még egy utolsó segítséget kértem és elindultam a vízesés felfedezésére. Autómat egy nagyon pici iskola előtt parkoltam le, a falubeli gyerekek, néztek, néztek, mintha valaki behatolt volna a "területükre", ebből is látható, hogy nagyon kevés turista, környékbeli ismeri ezt a meseszép vízesést. Majd elindultam, és megláttam a vízzuhatagot, egy pillanatra csak álltam és néztem...

Csodálatos új élményt adott akkor, ismét Mostar környéke.

Közben egy földes úton, ment egy traktor rajta falubeliekkel, integettek, láttam a szemükben, hogy büszkék erre a csodára.