Az eredetileg 1556-ban épült Stari Most-ot először „Megkövült Holdnak” nevezték el köszönhetően elegáns szépségének.

Kilenc évbe telt a megépítése a halvány helyi „tenelija” kőből, ami a nap helyzetétől és erejétől függően változtatja színét.

A nemrég újra épített hidat ugyanolyan módszerrel építették,mint elődjét, ezért is egyezik meg vele majdnem tökéletesen. Az Óhíd 427 évig állt, mielőtt 1993 novemberében lebombázták. A horvátok a 24 méteres magasságban ívelő építményt alig néhány óra leforgása alatt rombolták le. Az azóta újjáépített mostári híd Bosznia-Hercegovina egyik legfőbb turisztikai látványossága.

De nézzük csak az előzményeket:

1556-ban I. Szulejmán török szultán parancsára Mimar Hajrudin építész tervei alapján kezdődött el a Neretva folyó két partját összekötő híd építése. A mecsetépítés területén elismert, de a hídépítésben szakmai hiányosságokkal rendelkező Hajrudin hatalmas fába vágta a fejszéjét. A legenda szerint még gyapjút, mézet és 300 ezer tojást is felhasználtak, hogy az építmény szilárdabb kötésű legyen. Az 1566-ra elkészült híd, amely a folyó felett 24 méteres magasságban ívelt, a kor egyik legnagyobb kőhídjának számított.

A mostári öreg híd, amely Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette, több mint 400 éven át segítette a bosnyákok közlekedését.

Az 1992 és 1995 között lezajlott boszniai háborút a balkáni háború legvéresebb szakaszának szokták nevezni a történészek. Ez volt az a konfliktus, ahol „mindenki mindenkivel” harcolt, vagyis a bosnyákok saját területi függetlenségük értelmében háborút vívtak a szerbekkel és a horvátokkal is. Közben pedig a szerbek és a horvátok egymás ellen is küzdöttek.

E csodálatos építészeti remekmű 427 évig, egészen pontosan 1993. november 9-ig állt, ekkor – mindössze néhány óra alatt – elpusztult. A boszniai háború első felében ugyanis a horvátok a fennhatóságuk alá került hercegovinai területek székhelyévé kívánták tenni Mostart, így útjukban volt minden, ami nem horvát: a hadsereg pusztulásra ítélte a város összes, muzulmán múltra emlékeztető szektorát.  A horvátok tehetetlen dühükben az Öreg híd ellen fordultak: az „akié a híd, azé a város” évszázados szólás kifordításával mondták ki a kőépítmény halálos ítéletét.

A mostari híd bedőlt a folyóba, döbbentett,döbbenet, döbbenet... Csontváry képe óta valahogy úgy képzeli sok magyar, hogy ez a híd nekünk is szent helyünk. Ha a magyaroknak van megfoghatatlan szellemű szent dervise, akkor az Csontváry.

A mostari híd szétlövésének vélhetőleg semmilyen hadászati jelentősége nem volt. Az a szűk utcácska, amely a hídra vezet, amin két teherhordó szamár egymás mellett nehezen fér el, nem lehet stratégiai kérdés. Itt valami mást, valami mélyebbet kellett elpusztítani. Még két nép egymás iránti gyűlölete is kevés ehhez a tetthez. Egy egész világot lehetett itt elsüllyeszteni. Egy olyan világot, amit csak a lángoló tekintetű jeremiási festő, Csontváry ismert, és néhány kortársa, mint Zajti Ferenc és Magyar Adorján. Miután 1995-ben véget ért a háború, elkezdődött a mostári híd helyreállítása.

A Világbank anyagi támogatásával és egy firenzei tervezőiroda szakmai segítségével 15 millió eurós költségvetéssel 2004-re elkészült az új híd. A mostári híd hivatalos átadására 2004. július 23-án 6 állam képviselőjének jelenlétében került sor. Az UNESCO által 2005 nyarán a világörökség részévé nyilvánított mosztári híd az újjáépítés óta Bosznia-Hercegovina egyik legfőbb turisztikai látványossága. ...még meg kell említenem, hogy a magyarok jelentősen kivették részüket mostari Öreg híd újjáépítésében...

A Stari Mosttól alig 100-150 méterre, megnézhetjük annak kicsinyített mását, a Kriva-cupriját, a hajlott vagy görbe hidat.A neretvába nyugatról beömlő Rádobolja folyó egyik ága felett átívelő építményt már a Stari most megépítése előtt néhány évvel, 1558-ban említik írásos források.A jelenleg látható 8,5 méter magas híd sajnos csak másolat, mert a háborúban megrongálódott eredeti 1999 szilveszterén összeomlott.

Napjainkban Öreg híd képekben: Öreg híd felé haladva éttermek, kávézók....-és hasonló látvány fogad.:)