Nagyon szépen köszönöm Huginak a történetét,aminek Én külön örülök, hiszen 42 ember gondolatait próbálta összeszedni Nekünk!

Kedves Viki!

Jóravaló utolsóként talán odaér a levelem. Eddig igyekeztem összeszedni gondolataimat, és őszintén, nem csupán a nyeremény, hanem a köszönet vezényel leginkább!!
Nagyon nehéz egy dolgot kiemelni a három napból, melyet ott töltöttünk.
Szerencsések vagyunk, hiszen elmondhatjuk, hogy láttuk mindazokat, amikkel csábítasz mindenkit honlapodon! Gyönyörűek a képek, de a valóságban ezerszer szebb!
Nagyon vártuk már a kirándulást!
Izgatottak voltunk már a határon, mivel még nem jártunk abban a barátságos kis országban, ahol a feliratok is idegenek, más a nyelv, a pénz, új kultúra, ismeretlen helyek...
Szájtátva néztük a Dinaridák mesésnél mesésebb hegyeit az autóbuszból, csodás tájakon át egészen Mostarig. Az ősz legszebb színeivel köszönt vissza az erdő, türkizben a sok víztükör. Megilletődve hallgattuk életünkben először a Müezzin hívó szavát, miközben szájtátva bámultuk a Dzsámi hosszú, kecses látványát.
Kellemes érzéssel foglaltuk el szállodai szobánkat, mely a vártnál sokkal jobb volt: kényelmes ágyak, tágas szobák, nagy lift, finom ételek, kedves kiszolgálás.

Többeket foglalkoztatott a csoportban a balkáni háború, a megosztott város, de a sok infó és a látvány végül mindenkinek választ adott kérdéseire.
Vezetéseddel olyan helyekre jutottunk el, ami örökké emlékezetes marad. Ezek közül csak pár: Dzsámi, Hum hegy, Magyarok emlékoszlopa, Pocitelj a Neretva Dunyakarjaként, és még sorolhatnám.
Megható, de egyben felemelő érzéssel töltött el bennünket a beöltöztetés Blagajban, a Dervisek háza, a feltörő Buna forrás a sziklák között.
Félve lépkedtünk az úton, akna és kígyóveszéllyel figyelmeztetve. Megízleltük lábunkkal a Kravica hideg vízét, megszemléltük a táj jellegzetes növényeit, gyümölcseit. Sokan először láttak gránátalmát vagy fügefát, melynek gyümölcsét jóízűen ettük! Este mindenki más-más úton "tette fel a pontot a MOSTARI I-re". Volt akit muzulmán imádságra invitáltak, többen a helyi gasztronómia világával ismerkedtek, mi pedig Mostar esti fényeit szemrevételeztük. Keveset aludtunk, hiszen látni mentünk. Sikerült!!
Nehezen jártunk a fényesre csiszolt bazári út kövein, pózoltunk nagyokat az Öreg Híd előterében, és nyaltuk a finomabbnál finomabb fagyit a Nereva partján. Hosszasan gyönyörködtünk a zubogó zöldes vízben, nemcsak a partról, de a szerpentines Hum hegyi útról is. Képeink mindezeket megörökítették, nagyon jó néha esténként visszanézni őket!
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy sikerült olyan vezetőt kapni személyedben, aki mindent elmesélt, ellátott tanácsokkal, érdekességekkel, akihez bátran fordulhattam, ha segítségre volt szükségünk!! Szeretettel és odaadással beszéltél, meséltél, és mi érdeklődve hallgattunk. Mégjobban összekovácsolta kis csapatunkat a kávézóban tett esti látogatás, beszélgetés.
Írhatnám oldalakon keresztül, de ezt papírra vetni nem lehet. Ezt mindenkinek látni kell, akár a tengert is! -e kettő szépen párosítható.
Aki nem járt még Bosznia Hercegovinában, Mostarban, és annak környékén, feltétlenül ajánlom, ajánljuk! Ez egy olyan pontja Európának, ahova mindenkinek el kellene jutnia egyszer. S ha már egyszer ott járt, biztosan vissza is vágyik majd!!
Egy olyan gyöngyszem Mostar, ahol a történelem, a táj, a műemlékek, az ott élők élete, vallása, mind csábítja, és megállásra készteti az Adriára siető honfitársakat.
Ha csak kis időre is, de mindenképpen vegyétek programba ezt az elbővölő várost. /Kis pihenés a hosszú út alatt jól fog jönnni/ Hívjátok nyugodtan Vikit, aki saját nyelvünkön, megfelelő tudással, sok szeretettel fogad majd Benneteket! Válaszol kérdéseitekre, tanácsokat ad, kalauzol mindenkit, aki szeretné.
Így tette velünk is, és ezt nagyon köszönjük Neki!
Az Ő személye is hozzájárult, hogy kirándulásunk nagyon családiasra, és kellemesre sikerült, még ha néha el is fáradtunk.

Kedves Honfitársaink! Bátran induljatok neki, Mostar és Viki mindenkit sok szeretettel vár!


Papírra vetette: Vurczingerné Hugi

A következő történetet Kathynka küldte el Nekem, ezzel a történetével egy közösségi portálomon különdíjat kapott, a nyereménye Velencén eltöltött 2 éjszaka lett. Gratulálok Kathynka, remélem egyszer sikerül eljutni az imádott városodba, Én szívből kívánom Neked!

Szerelmem Mostar Vonzalmam Mostarhoz valamikor az 1970-es évek végefelé kezdődött. Mindig, egész kicsi lány korom óta szerettem,csodáltam a hidakat. Valami különös melegség önt el a mai napig is ha látom őket,ha sétálok rajtuk alattuk. Egyszerűen muszáj simogatnom őket. Gyermekkoromban szüleimmel szinte minden hétvégén kirándultunk valahová. Gyakori múzeumlátogatók is voltunk. Ha jól emlékszem Pécsen (szégyen de a múzeum nevére nem emlékszem) láttam először Csontváry Kosztka Tivadar : Mostar című festményét. Máig emlékszem,s ha beszélek róla fel is idéződik az a furcsa,meleg,simogató érzés amit a festmény látványa váltott ki belőlem. Csak álltam,s néztem tátott szájjal. Szó szerint gyökeret eresztett a lábam. Pedig ... Nem szeretném Csontváryt bántani,hiszen igen tisztelem... azóta sok és sokkal élethűbb festményt láttam már a Mostar hídról. Anno ott a múzeumban szinte úgy vonszoltak el a festmény elől,mert még sok csodás néznivaló volt. Anyukám azért látta mi történt bennem,s pár hónap múlva kaptam egy képeskönyvet Mostarról. (Sajnos ez már nincs meg. Nem tudom hová lehetett) Faltam a könyvet,imádtam a képeit. Évekkel később gobelinen is kihímeztem. Az életem közben zajlott,de a szerelem,s a vágy,hogy egyszer élőben is láthassam Mostart csak nőttön nőt bennem. 1993 novemberében a polgárháború idején hallottam a hírekben,láttam a tv-ben,hogy felrobbantották a hidam ... zokogtam,sírtam,mondtam hogy lehetnek emberek ilyen ostobák, miért nem tisztelik,vigyázzák értékeinket... Úgy éreztem elvették legdrágább kincsem,s az esélyt arra,hogy valaha is láthatom. Olyan érzés volt ez mintha meghalt volna valaki aki nagyon kedves volt szívemnek. A lelkemben keletkező űrt Mostar hídról készült képek gyűjtésével próbáltam kitölteni. (Elég szép gyűjteményem lett,de a volt férjem a válásunk idején eltüntette. :( ) Nagyon boldog voltam mikor 1999-ben újraépítették a hidam. Újra reménykedhettem,hogy egyszer élőben is láthatom. Akkortájt a Spektrum tvadón ment egy film az újraépítésről. Természetesen videóra vettem. Számtalanszor megnéztem újra és újra. Sajnos ez a felvétel is elveszett. Éppen ez a szalag volt a videóban mikor meghibásodott a magnó,a szalag megégett,elszakadt. Nagyon különös dolgok ezek... Nem vagyok babonás,de HISZEM nincsenek véletlenek. Van egy titokzatos plátói szerelmem, s valahogy mindent elvesztek mi vele kapcsolatos. A történethez tartozik,hogy 2000-ben élettársam lett. Nagy szerelem volt,de az ő italozása miatt némiképp veszekedős. :( Ő képeket is festett. Egy fénykép alapján megfestette nekem a Mostar hidat. Sajnos nem sokáig gyönyörködhettem benne,mert egy őrült pillanatában tűzre vetette. :( Ígérte kapok másikat,de sajnos erre már nem volt ideje. 2007. áprilisában az angyalokhoz költözött. Előtte év azaz 2006 szeptemberében jelképes "nászútra" indultunk Mostárba. Úgy gondoltuk lemegyünk autóval,ott keresünk valami szállást s eltöltünk pár romantikus napot Mostar és környékén. Az én útlevelem éppen lejárt. Felhívtuk a VÁM-ot,hogy személyigazolvány is elég e a határátlépéshez. Igen választ kaptunk. Elindultunk. Sajnos a Boszniai határról visszafordítottak minket. :( Három különböző határátkelőn próbálkoztunk,végül már kiutasítási (vagy mi) nyilatkozatot is kaptunk. Hiába magyarázkodtunk,nem engedtek be minket. Tehát Mostart újfent elvesztettem. :( Sándorom 2007.áprilisában meghalt. :( Kisebb gondom is nagyobb volt mint Mostarba vágyni. 2007. novemberében egy kedves barátomtól+ a családomtól születésnapomra 2 nap pihit kaptam M O S T A R -ba. Napokig sírtam örömömben. A szívem majd kiugrott a helyéből. A felhőkben jártam,euforikus hangulatban. 2007.11.11-én hajnalban indultunk autóval. Csodálatos utazás volt, nem győztem álmélkodni. De ez mind semmi volt ahhoz mikor a Neretva völgyébe értünk. Smaragdzöld folyó (Máig szeretném tudni mitől olyan szépséges zöld) Kékes hegyek amiken még rajt a fehér felhőtakaró. TÜNDÉRORSZÁG maga. A levegőnek is más íze,illata volt, a szél is máshogy fújt. Többször megkérdeztem "élek még,ez nem álom". Csukott szemmel vezettek fel egy szomszédos hídra,s mikor képbe voltam állítva akkor nyithattam csak ki a szemem. A látványtól mi elém tárult örömzokogásban törtem ki. (most is könny szökik szemembe,hogy felidézem ezen emlékképet) Sietnem kellett hozzá.Ölelni,megcsókolni vágytam. Fél napot csak azzal töltöttem,hogy fel-le sétáltam rajta,körülötte. Simogattam mint egy édes gyermeket. Hozzám beszéltek a híd kövei. A régiek sírtak,az újak mosolyogtak. Üdvözöltek,köszönték,hogy ott vagyok. ... November közepefelé jártunk,de nekem muszáj volt térdig a Neretvába gázolni a Mostar híd alatt. Köveket szedtem,hoztam a folyóvízből is, sőt palackpostát küldtem a telefonszámommal,s egy szép kis versikével amit pontosan már nem tudnék felidézni. Lényeg,hogy az egyszerű lány s a fenséges híd végre beteljesedett szerelméről szólt. (3x 4 sorban) Barátom aki elvitt Mostarba szeretett volna nekem sokmindent megmutatni. Neki is indultunk,de párperc séta után nekem vissza kellett mennem a Hidamhoz. Csak ültem a Neretva parton egy sziklán,s tátott szájjal bámultam szerelmem. Azért tettünk kisebb sétákat a környéken. A házak még viselték a háború nyomait. Golyóütötte nyomok mindenütt. Szinte sikítottak,jajjgattak mikor hozzájuk értem. Sosem volt még ilyen élményben részem. ... A Mostar híd melletti étterem teraszán ebédeltünk,azaz inkább vacsoráztunk. Az étel nevére már nem emlékszem. Valami húsos tésztás,gyümölcsös étel volt. Nagyon ízlett. Utána török kv-t kértem mert még olyant sosem ittam. Erről röviden annyit..bűn rossz volt. De mit érdekelt engem a kv. Csodáltam a Hidam. Az éjszakát egy idős néninél töltöttük nem messze a hídtól. Nyelvtudás hiányában beszélgetni nemigen tudtunk vele, de jól elboldogultunk mutogatva is. A néni neve Zorica volt. Ez is nagyon tetszett nekem. Bekapcsolta nekünk a rádiót. Nem tudom kinek milyen a boszniai zene,engem elvarázsolt,lenyűgözött. A szállásunkon azok a törökös párnák,a szerény de mégis keleti kényelem ... szavakba nem önthető jó érzést adott. Másnapra Bazárt terveztünk mert nagyon élvezem az ilyesmit. Gyönyörű,színes,mozgalmas forgatag, mégsem nyűgözött le annyira. Mentem a hídhoz mint akit megbabonáztak. A bazársor kövezetére viszont jól emlékszem. Nagyon érdekes mintába művészien lerakott kavicsok alkottak képet. Megcsodáltam több festőművészt alkotás közben,s régebbi munkáikat is. Délután azonban haza kellett indulnunk. A Magyar határig sírtam,gyászoltam,újra üres volt a lelkem, hiányzott elvesztett szerelmem. Azóta is folyton vissza vágyom. Sajnos egyedül élek a gyermekeimmel,nagyon szerényen hónapról hónapra. Így bármennyire is szeretném,de nem tudok Mostarba utazni. Csak vágyakozom,vágyakozom,vágyakozom... 45 éves vagyok. Több mint 30 éve IMÁDOM Mostart. Hogy miért vonz ennyire,miért érzem életem részének, miért veszítem el folyton és nyerem vissza újra, miért.. miért .. miért...? Nem tudom,de NAGYON SZERETNÉM egyszer megtudni MIÉRT. Hát ennyi az én kis történetem. Nagyon örültem ennek a játék lehetőségnek. most bízok,bízok,bízok ...

Kathalynka ( Németh Katalin )

Amennyiben a történeteket olvasva Te is szeretnéd leírni utazásod, gondolataid,írd le nekem a mostarviki@gmail.com -ra :-)