Bejelentés



Utazásszervezés - Mostar és környéke
Üdvözöllek a fények városában

MENÜ










Csontvary és Mostar

Volt egyszer egy magyar föstő, aki szép képeket föstött – olyan kissé zavartakat, de egyedi képeket. Ő volt Csontváry Kosztka Tivadar. Elméne ő a múlt század elején egy buszos turista-csapattal dél felé, de lemaradván a csoporttól, azon vette magát észre, hogy nem is a tengerparton, hanem valahol a hegyek között vala. Volt ottan egy szép kisváros, a siptárok városa, neve Mostar – nem összetévesztendő a „most-sz@rtál?” viccesnek tűnő rokonhangzású kifejezéssel. Nos, a föstő úr kerített a bazárban táblát, ecsetet, állványt, festéket, és mindezekkel jól megpakolva lebotorkált a kisváros közepén vágtázó folyóhoz, melynek neve: Neretva – nem beretva, az valami más… Szegény ember ülepére esett a nagy súly alatt, és úgy ülvén, megkeverte a festéket, és lefestette azt a hidat, amelyen át a siptárok ünnepnapokon bizony csak díszes szőnyegeken keresztül közlekedtek – így fogadták ők 1910-ben Habsburg I. Ferencz József Őfőméltóságát… Szóval ez lett a kép: Így látta a föstő az Öreg Hidat. Elfáradván a festésben, elaludt a Mester – zűrös dolgokat álmodott: zavargást, erőszakot, háborút, pusztítást. Fel is riadt hamar, és körülnézvén, látta a korábban általa megföstött hidat ilyennek: Húha, kiszáradt a Mester szája, mint a folyó a híd alatt… Kapta kézbe ecsetét, hogy föstené le a hidat újfent, de hát a szerszám is, fösték is bé volt száradva… Ugrik föl, szalad a bazárba, a hídon át, hogy vegyen föstéket, ecsetet, vagy legalább egy tekercs OrwoColor 135-36 típusú filmet… Hát itt szaladna fel a hídra, de ez embert próbáló feladat: Hát ebben a bazárban nem lesz kapható egy darabig sem Orwo, sem Hammerite… Megyen szegény föstő bé a városba, keresni ott egy kevés föstéket, de csak ilyeneket látott: Meg ilyeneket: Most már szalada szegény zavarodott föstő, mert nem érté, mit képes tenni ember… Na, végre, itt a nagyáruház, látni véli messziről körvonalait, tán még a feliratot is: KONZUM… Szemüvegjét megtisztítja, oszt nézi a nagy házat: Hát, itt sem kapni festő-anyagot… Szomorúan ballag vissza a folyó partjára, - kigondolta, szájában van még annyi nyála, hogy azzal feloldani tud egy pici föstéket, legfeljebb készül egy miniatúra – lekicsinyítve a szörnyűséget… Lehuppanván fáradtam a majd’ évszázados helyére, nagyot köpve a száradt föstékbe szeme keresi a motívumot: Vazze, amíg odavolt, ellopták a hidat!! Na ne!! Hát ilyen nincs!! Jobban nézi szegény csalódott föstő a romokat, hát megvan a híd, de bizony a fáradtságtól elgyengülve, a két napon át okádó kartácstól magába zuhanva… Vitte magával a siptárok szőnyegeit, álmait… Elsírta magát a Mester, sírt, sírt, míg jött az éjszaka, oszt ő álomba sírta magát. Nagyot aludt, nagyot álmodott: új hidat álmodott, napsütést, jókedvet, kékvizű folyót, kék eget, vidám embereket, siptárokat… Kinyitván csipás szemét, hunyorog a napsütésben: Hiszen itt a híd, szebb, mint valaha! Van rajta egy tábla, hogy magyar mérnökök, építők tették ezt adakozott pénzekből – kihúzza magát a föstő: „Magyar vagyok”, ideje hazamenni, vár az otthon – de előtte még ecset, fösték, állvány helyett készít egy digitális fotót… Hát így látta Csontváry az Öreg Hidat. /E művet egy szomorú borús napon alkotta: Boha László Nagykanizsa/ Szeretném megköszöni, Lászlónak, hogy megmutatta nekem ezt a gyönyörű fogalmazást, örömmel tölt el, hogy az asztalok legmélyén mindig lapulnak gondolatok, amiket Mostarról alkotott képek őriznek. Mostar az idetévedő turisták, felejthetetlen emléke lesz,ott lapul a szívekben Mostar igazi varázsa, aki járt már itt tudja! Köszönjük László!










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!